2013. október 27. (vasárnap)

 

 Néha elgondolkozom azon, hogy ki is vagyok én. Mert őszintén szólva sokszor nem tudom. És néha előfordul, hogy elfeldkezemm arról, hogy ki is vagyok én. Pedig már megtaláltam önmagam...

 Mások nem tudják milyen vagyok én. Sőt nem is sejtik. Nem mondom, hogy ez így jó. Mert azt hiszik, én vagyok a gyenge, semilyen lány. Pedig ez nem igaz. Nem vagyok gyenge, sem visszafogodt. Pedig mindenki ezt mondja. És ez feldühít. Nem tudják,hogy mi is rejlik a felszín alatt. Vajon valaha kiteríthetem magam? Megmutathatom egy nap, hogy ki is vagyok én?

 Pedig én az a lány vagyok, aki a létező legperverzebb, a létező legdumásabb. Tudok komoly lenni, ha akarok. De ez nem mondanám, hogy jellemző rám. Mert, ha komolyan venném az életet beleroskadnék. Nekem marad az álmodozás, és a bolondozás. A tipikus bohóc személyiségűek közé tartotom. Mindenhol amerre csak járok az emberek mosolyognak. És ezt imádom. Volt egy depis korszakom, amikor mindenki csak elkerült. De mára ez már változott. Ma már keresnek az emberek. Egyet kértem Istentől. "Azt szeretném, hogy amerre járok, az emberek boldogok legyenek." Olyan varázslatos azt érezni, hogy az emberek szeretnek. Hogy akivel beszélgetek mindenki nevet. És végre eljutottam arra a pontra ahova mindig is akartam. Elfogadtam magam. Szeretem magamat. Nem az a hatalmas imádat féle szeretés, hanem az a büszke szeretet. Nem tudom nagyon megmagyarázni, mert nem lehet szavakba önteni.

 Egyenlőre enyit magamről. A többire úgy is rájöttök menet közben.

Oldal: 2013. október 27.
Igaz mindennapok - © 2008 - 2024 - igazmindennapok.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat